Állandó kiállítások Állandó kiállítások

1. terem

1956 óta folyamatosan működő múzeum történetét, a Felgyőn talált avar kettős sírt, a 19. század közepén, Kertész László polgármester által gyűjtött, vadon élő madarak tojásait, a névadó, dr. Tari László fogorvos, amatőr helytörténész életét, tevékenységét bemutató dokumentumokat és az Ellésmonostor ásatásából rendezett kiállítást tekinthetik meg a látogatók.

2. terem

"Föld gyermekei, bronz fiai" címen Csongrád megye területén élt bronzkori földművesek, harcosok és kézművesek életét, lakóterét, öntőműhelyét, viseletét, a hiedelemvilág tárgyi emlékeit és temetkezési szokásait mutatjuk be. Az Európa, Észak-Afrika és Kis-Ázsia területén kialakult bronzkori kultúrákat térképen és képen szemléltetjük. A bronzkori harcos rekonstrukciója zárja a régészeti egységet.

3. terem

"Csongrád évszázadai" címen a nevezett település középkori vallási és katonaélet, a halászat, a földművelés és étkezés jellegzetes tárgyaiból állítottunk ki. Majd a török kort idézzük néhány tárggyal, térképekkel és képekkel. Az utóbbihoz egy janicsár bábuja is tartozik. A 18-19. századi Csongrádot a Károlyi grófok egyik kis birtokaként, uradalmaként kastélyképek, korabeli pénzek, pecsétek és monogramos téglák elevenítik meg. A kilenc Kossuth-levélből válogatás a városnak a földesúri függőségtől megváltásra törekvését és Kossuth Lajosnak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezető politikusának ügyvédi tevékenységét együtt reprezentálja. Az 1848-49 eseményeit például korabeli fegyverek, olajnyomat és egy 1848-as honvédtiszt bábuja, a 19. század vége polgárosodását Csemegi Károly, csongrádi születésű jogtudós és Váry Gellért paptanár működésének dokumentumai jelzik.


 

4.terem

Csongrád népélete kiállítás

Vízi élet

A Tisza határozta meg az itteni emberek életét: pontyot, harcsát, csukát, kecsegét, sügért fogtak. A különféle halászati eszközök kicsinyített mását láthatjuk a tárolóban: egyszíves, háromkarikás varsát, haltartó bárkát, tapogatóhálót, dobóhálót.

A gőzhajózás kezdetével sok csongrádi fiú álma volt, hogy hajós legyen. Neves hajósok kerültek ki a Szőrfi és Kálmán családokból a teremben Kálmán András ruháját állítottuk ki.

A fekvő tárolóban az ajtóval szemben a mostani pontonhíd elődjét láthatjuk makett formában, ekkor még hajók tartották a híd szerkezetét. 1896-ban állították fel, a románok 1919-ben robbantották fel. A kompot kézi erővel húzták. Ugyanebben a tárolóban egy vízimalmot láthatunk is láthatunk. A makettek Licsicsányi István keze munkáját dicsérik.  A 19. sz. közepén 50-60 kis malom működött a Tisza partján.

Méhészet

A Tisza szabályozása előtt az árterek virágai szolgáltatták a méhészek számára a virágport. A merészebb méhészek a hullámtérbe kirajzott méheket gyékény-kúp vagy befogó kassal befogták, ezzel szedték ki a lépes mézet. Egy 1895-ös összeírás szerint 7 tanító és egy paraszt foglalkozott méhészettel.

Faragók, ácsok, molnárok

A Kárpátokból a Tiszán leúsztatott fa egyik lerakóhelye Csongrád volt, ezt dolgozták fel a faragók, ácsok, molnárok. 1850-ben a kőművesekkel már 60-an voltak. Ilyen volt a Konkoly, Deák család . A mesterek eszközei voltak: faragóbárd, fúró, kétkézvonó, gyalu, párkánygyalu, fűrész.

Kubikusok, vándormunkások

A 19. sz.2. felétől sok kis földű ember és földnélküli kapott munkát folyók szabályozásánál, gyárak, vasutak építésénél. Egy részük messzi országokba is eljutott. Eszközük volt a kubikus talicska, melyre kubikus hámot tettek, látható a terem végénél. Az országban egyetlen kubikusokról szóló kiállítás 1974 és 1994 közt a jelenlegi Állandó Kiállítás helyén állt.

Dr. Katona Imre (1921-2001)

Csongrádi születésű, európai hírű néprajztudós. Főbb kutatási területei voltak a kubikusok, a vándormunkások élete, a népköltészet, a néphit és a közéleti viccek. Budapesten az ELTE-n néprajz szakos hallgatók generációit tanította. Szülővárosával mindvégig tartotta a kapcsolatot, előadásokat tartott, helyi kiadványokban írt.

 

5.terem

Csongrád népélete kiállítás

 

Állattartás

Bemutatásra kerülnek a juhászat szerszámai: csengő, birkanyíró olló, tülök, kolomp.

Csongrádon a juh tenyésztés jelentős része volt az állattartásnak. A Károlyi uradalomban 1828-ban 8303 juhot tartottak. Mellette láthatóak a bokrosi pásztorkodás kellékei: kalap, kulacs. Az állattartó gazdák pásztorokat (csikóst, csordást) fogadtak, akik igavonásra nem használt lovaikat, ménesben, ökreiket, teheneiket, gulyákban terelték, és a számadóval kötöttek szerződést. Különösen szép darabja a gyűjteménynek az ugyanebben a tárolóban bemutatott ún. "tiszafüredi nyereg".

Földművelés

Csongrád határában jó minőségű szántóföld, homokföld és szikes talaj is van. A szántóföldön takarmánynövényeket termeltek; búzát, rozst, kukoricát. A homok kiváló talajt jelentett a szőlő és gyümölcs számára, sőt zöldséget is ültettek bele.

Szőlészet, borászat

Kiállított tárgyak: permetező puska, metszőolló, kancsó, kislapát, háti permetező. A múzeum egyik kiemelkedően szép darabja a felülhajtós, középorsós sajtó (sutu), melyet a  19. század végén 20. század elején használtak. Szögletes lécgaratja van, ebbe rázták a megtaposott, megcsumiszolt szőlőt. Előtte a szőlőt kádba helyezett taposózsákban taposták, ahogy a lé ment ki, úgy csavartak a zsák száján. Ezt a sutut bérpréselésre használták, nagyobb gazdáé lehetett, lóval vontatták.

Kisiparosok

A borászatot bemutató vitrin mellett található az asztalos, szitás, kádár szerszámai. Az asztalos szerszámai a következők voltak: falcgyalu, profilgyalu, furdancs. A szitás a munkaeszköze volt az ún. "feszítő". Csongrád híres volt késes dinasztiáiról is: Csatári, Tarjányi és Papp műhelyében vásározásra készített bicskákat, szemzőkéseket állítottunk ki. A Csatári család 3 generáción keresztül űzte ezt a mesterséget.

A szegedi kékfestők Csongrádra is eljutottak, ezt példázza a Szegeden született, majd Csongrádon 1856-ban elhunyt Verner Antal leltára. A régi iparosok, mesterek céhekbe tömörültek, az inasok ún. vándorkönyvet kaptak, melyekből 3 látható ebben a teremben. Itt található egy céhláda is, melyben ünnepélyes alkalmakkor használt céhzászlót tartottak, melynek egy szép példánya a vitrin feletti falat díszíti.

Kovácsok, bognárok

E két iparág a parasztgazdaságok nélkülözhetetlen kelléke volt. Létszámuk a '60-as évektől megcsappant. Kézi vágó, pántfogó, patafogó, csípőfogó látható a vitrinben.

Textilek, viselet

Szemben egy csongrádi ünneplőruhába felöltöztetett bábut láthatunk, melynek ruhája egy 1860 táján készült kép alapján lett rekonstruálva. A kép a Sági családtól került elő.

A textilgyűjtemény legkorábbi darabja egy fekete, két részes mennyasszonyi ruha, az 1880-as évekből. A vállán tarka selyemkendőt visel, ezt a másolatot Forgó Edit készítette. A 20. század elejétől terjedt el a fehér mennyasszonyi ruha viselése.

A fekvő vitrinben különböző viseleti darabokat láthatunk, melyek Bukátos István műhelyében készültek 1920-tól az 1980-as évekig: görögvállas ing, hímzett, száras bugyi, pruszlik, ágykabát, mellény, fekete kötény. A szegényebb családoknál a lány maga készített el kelengyéjét. Ehhez tartoztak még a különböző törölközők, hímzett asztalterítők, párnahajak és stelázsi csíkok, melyekből egy-egy darabot szintén kiállítottunk.

 

Virtuális múzeumi sétánk végére értünk, szeretettel várunk minden érdeklődőt!


 

Várostörténeti bemutató az állandó kiállításhoz
(3. terem és a 4. terem egy része)

 

Kiállításvezetőnk  segítséget nyújt mindenkinek, aki a város története iránt érdeklődik. A fényképek pedig a vizuális élmények elmélyítését szolgálják.

Az első terem a múzeum történetét, a 19. századi tojásgyűjteményt, várostörténeti kiadványokat, az Oppidum sorozat köteteiből válogatást és a Múzeumi Füzetek – Csongrád számait mutatja be. A múzeum névadójának, dr. Tari László fogorvosnak, amatőr helytörténésznek, régésznek, a munkái, dokumentumai kerültek kiállításra. Majd a felgyői honfoglalás kori telep ásatása során 1962-ben – többek között Tari László által – feltárt kettős avar sír várja a látogatókat. Az Ellésmonostor 1990 és 1998 között végzett ásatását három tárló és fotók mutatják be. Középkori viseleti darabok, pénzérmék, szakrális tárgyak, használati eszközök láthatók.

 

Csongrád a középkorban (harmadik terem): a kiállítás ezen részében a csongrádi földvár lehetséges rekonstruált változatát, az egyházi és mindennapi életet, végül a korabeli fegyvereket mutatjuk be.

Rekonstrukciók és régészeti kutatások eredményeit felhasználva készült el a vár makettje. Anonymus-szal ellentétben, aki szerint a várat Ond fia Ete szlovénekkel építtette fel (innen a cserni grád – fekete vár név eredete), valószínűleg a 8. században már a bolgár-török birodalom északi erőssége volt.

Lázár deák 16. századi térképe a Tisza bal partjára helyezte a várat, azonban napjainkig vitatott kérdés, hogy a folyó mely partján állott az erősség, erre még nem lehet megnyugtató választ adni. Könnyen lehet, hogy a város történetében több helyen is állott vár, szinte bizonyos, hogy a török időkben a mai Szent Rókus-templom, Belváros helyen állt az erősség.

Az Árpád-kori fegyvereket – kard, harci fokos, nyílhegyek, lándzsa, kard – és lószerszámokat – zabla, kengyel, sarkantyú – a várjobbágyok használhatták. A kiállított kard a 12. század végén készült, középen sekély csatornája van, keresztvasa négyszög keresztmetszetű. Markolatát csónak alakú gomb zárja le.

A 11. századi viseleteknél jellegzetes darabokat állítottunk ki. Ekkoriban a nők kedvelték a pödrött- és S-végű hajkarikákat. Csongrád vidékén a fültő mellett, a koponya két oldalán találjuk őket. Kedvelték az ezüst vagy bronz nyakpereceket és a karpereceket is. A nyakban gyakran bizánci stílusú ereklyetartó mellkereszt függött.

1154-ből egy marokkói herceg, al-Idriszi által szerzett térképmásolat van kiállítva. Ezt a világtérképet egy 3,5 x 1,5 méteres és 150 kg-os ezüstlapra karcolta. A térkép hasonmás kiadásán az arab írású nevek latin betűs átírással szerepelnek. Csongrád neve: garmakana, a térkép bal alsó részében található.

Anonymus gestájának Csongrádra vonatkozó szövegrészlete a vár építéséről: „Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia Ete sok szlovént gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Böd-rév között igen erős földvárat építtetett, melyet a szlovének a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveznek." (a szlovén elnevezés itt szláv népet jelent).

A szláv és a középkori, török kori vár lehetséges, hogy két különböző helyen más-más építményt jelentett.

A törökök 1542-ben foglalták el Csongrádot, és három évvel később itt is kiépítették közigazgatási és adózási rendszerüket. Csongrád a szegedi szandzsák (megye) egyik nahije (járás) központja lett.

A török 1561-ben új várat épített a Kerekárok által körbeölelt földnyelven. A várban vagy inkább palánkban ugyanebben az évben 37 janicsár, 9 tüzér, 57 ulufedzsi (lovas) és 37 martalóc szolgált, tehát 400-500 fő lehetett a török kolónia létszáma.

Csongrád az első ránk maradt – 1546-ból származó – török adóösszeírás (defter) szerint jelentős település volt, hiszen három utcájában (Nagy, Halász és Közép utca) 122 család lakott, ez megközelítőleg 400-500 lakost jelentett.

E defter tanúsága szerint Csongrád adóterhelése 18184 akcsére, vagyis 363 aranyforintra rúgott, ami élénk gazdasági életre utaló adat. Voltak olyan módosabb adófizetők is, akik 200-400 juhval rendelkeztek.

A fenti adatok vizsgálatakor nem feledkezhetünk meg a lakosságot sújtó kettős adózásról sem. Eszerint az egri és a gyulai vár katonai is gyakran beszedték a csongrádiaktól az esedékes királyi, földesúri sőt egyházi járandóságokat, amelyek értéke megközelítette a török adókat.

A török kori Csongrádi hiteles leírója Evlia Cselebi világutazó volt, aki 1665-ben így jelenítette meg a települést:

„A Tisza folyó partján négyszög alakú kis palánk, melynek törésfala azonban tíz lépés vastag. Van két kapuja és öt erős bástyája. Kétszáz várkatonája, várparancsnoka van… Szulejmán hán nevű dzsámiján kívül más dzsámija nincs. Vannak azonban mecsetjei, medreszei (egyházi iskola), kolostora, elemi iskolái és egy fogadója. Fürdője nincs. Piaca, bazárja kicsiny, szőlője, kertje sok van."

A múzeumban látható janicsár rekonstrukció. A szultán elithadseregének számító gyalogosok többségét keresztény szülőktől elrabolt és szigorú katonai nevelésben részesült gyermekekből képezték ki. Alakjukat ruházatukkal, főbb fegyvereikkel idézzük fel. Egyenruhájuk részei voltak: a kerek, magas, a hátukra lecsüngő nemezsapka, a kecse; a térden felül érő, elöl gombos, derékban övvel összeszorított köpeny; a nadrág és a könnyű cipő.

A puska és a szablya a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzött eredeti fegyverek másolatai. A janicsárpuska (tüfenk) tausírozott (nemesfém berakással díszített), ötszögletűre kialakított tusú, kovás szerkezeti rendszerrel működő lőfegyver. A szablya hagymafejes markolatú, fekete bőr hüvelye aranyozott pántokkal felszerelt.

A jatagán eredeti darab. Egyélű kardféleség. Viselettartozékként használták a Balkánon. Pengéjére Korán-idézeteket véstek. Szétálló füle csontból vagy fából készült.

A két fegyverzsírzó Tari László ajándékaként került a gyűjteménybe. Az egyik palack alakú, szájnyílása négyszögletes. Hátsó oldala sima, eleje finoman vésett. Közepe kissé domborodik, indákkal, levelekkel, virágokkal díszített. Felületén a farkasfogas motívumrendszer ismétlődik. A másik négyszögletes formájú, két szíjtartó pánttal. Előoldala domborodik, vésett felületű. Pereme hármas tagolású, apró ívekkel határolt. Közepén egy pajzson szabálytalan alakú ötágú csillagforma van. Alján négy csüngő figyelhető meg. Mindkettő bronzból készült.

A janicsár háta mögött látható Bakócz Tamás esztergomi bíboros érsek titkárának, Lázár diáknak az 1514 és 1528 között készített Magyarország térképe, amelyen Csongrád várának ábrázolása a térkép középső részében található. Kinagyítva a vár makettje fölött szerepel.

Magyarország 1566. évi hadszíntérképét Domenico Zenoi készítette, és Giovanni Francesco Camotio, velencei kartográfus metszette. A Csongrád körül (Zongrad) felvonuló csapatokat látványosan ábrázolja.

 

Csongrád az 1703-1711. évi Rákóczi-szabadságharc után a Károlyi család birtokábakerült

Csongrád 1686. október 25-én, két nappal Szeged visszavétele után szabadult meg az oszmán hódítóktól. 1701-ben Schlick Lipót lovassági tábornok kapta meg Csongrádot, ahol ekkor 43 és fél telek után adóztak.

A Rákóczi-szabadságharc időszakában – Szegedhez hasonlóan – a település tartósan nem került kuruc kézbe.

Gróf Károlyi Sándor, aki még kuruc vezetőként 1709-ben Vásárhely földesura lett, 1722-ben egyezséget kötött Schlickkel a csongrádi területek átadásáról. A Károlyi uradalom első évében itt mindössze 62 jobbágy és 58 jövevény élt.

Az új birtokos jól látta, hogy ezen a helyzeten csak úgy lehet segíteni, ha szerényebb terheket rak jobbágyai vállára, így segítheti elő a vidék benépesedését.

A Károlyi család a Kaplony nemzetségből származik. Ez a nemzetség Szatmár vármegyében telepedett le. Első okleveles említései a 13. századból valók. Csongrád és Békés megyei birtokaihoz a Rákóczi szabadságharc után jutott Károlyi Sándor, aki a szatmári béke előkészítője és aláírója volt.

Nemesi címerük egy-egy (összesen 6) mezőjében szívet tartó karvalyt, hátsó lábain ágaskodó szarvast, kiterjesztett szárnyú egyfejű sast, zászlót tartó kétfarkú oroszlánt, koronás, szárnyas angyalfejet és koronás halfarkú szirént láthatunk. A pajzs fölötti grófi koronákon kardot fogó kétfarkú oroszlán, kiterjesztett szárnyú és három rózsát tartó griff madár van, közöttük egy páncélos, sisakos vitéz, aki jobb kezében kivont kardot, a balban egy levágott vérző fejet fog az üstökénél. A 19. századtól ismert Csongrád címerbe a szívet és a három rózsát annak megalkotója a Károlyi címerből vehette át.

1722-re Csongrád megművelt határa közel 44 ezer hold lett, a lakosság száma 7000 főre növekedett. Templommal és iskolával is gyarapodott a mezőváros. A kereskedelem élénkülését mutatja, hogy évente négy országos vásárt tarthattak a településen. A gazdasági fellendülés eredményezte, hogy az 1830-as évekre a lakosság lélekszáma elérte a 12000-et.

Csongrád mezővárosa 1845-ben megindította a földesúri függőség felszámolására az örökváltsági tárgyalásokat. Ennek képviseletére Kossuth Lajost mint ügyvédet kérték fel. Ő nagy igyekezettel és kiterjedt levelezéssel fogott az ügyhöz. Azonban az egymillió forintos kölcsönt, ami a 358 úrbéri telek, a 884 házas zsellér és az 1068 házatlan zsellér szolgáltatásainak megváltását fedezte volna, aktív közbenjárásával sem sikerült megszerezni.

A kiállításban Kossuth kilenc leveléből háromnak másolatát szerepeltetjük, valamint azt a babérágat, amelyet a nagy hazafi ravataláról Sólya Gyula főjegyző hozott ereklyeként a város lakóinak.

Ismeretlen barokk festő alkotása a Károlyi Antalt (1732-1791) és feleségét, Harruckern Jozefát ábrázoló két festmény. Károlyi Antal Mária Terézia porosz háborúiban tűnt ki hadi érdemeivel, s lett tábornok. 1787-ben a magyar nemesi testőrség kapitányává nevezték ki. Kimagasló kultúraápoló tevékenysége is: iskolákat, templomokat építtetett, szegény tanulókat támogatott.

1751-ből való Magyarország első történelmi atlasza (másolat, eredeti mérete: 19,5 x 15 cm), amely a honfoglalás kori helyzetet szemlélteti. Csongrád – ugyanúgy, mint Anonymusnál – Surungrád néven olvasható a térképen.

A Károlyi tárló fölötti frízen tekinthetjük meg az 1780-ból való első katonai térkép csongrádi szelvényét, amelyen jól látható az épületek, a templom és a vízimalmok elhelyezkedése.

A téglaégetés a 18. századtól kezdve fontos szerepet játszott az uradalom életében. 1814-ben a „Pestre való út mentiben" volt csongrádi téglaház. Ebben 50.000 téglát égettek évente. A téglaverő mester kvártélya két szobából, konyhából és kamrából állt. A mezőváros téglaszükséglete a 19. század közepére fokozatosan nőtt, 1847-ben 63.000 téglát használtak fel, tehát a téglaház kapacitását bőségesen kihasználták. Az itt gyártott téglákból állítunk ki. Ezeken a tulajdonos-gyártató Károlyiak monogramja különböző formákban és tervezéssel szerepel.

1981. augusztus 11-én pénzleletet találtak Csongrádon. A Hunyadi tér 8. szám alatt lebontott ház helyét kezdték elegyengetni – Lénárt István és Kanalas Mihály – amikor a gép egy cserépedényt fordított ki a földből. Az edény összetört, és belőle pénzek gurultak szét.

Nagy Ádám, a Móra Ferenc Múzeum numizmatikusa megállapította, hogy az összesen 1453 db pénz legkorábbi darabja I. Lipót (1657-1705) XV (tizenöt) krajcárosa 1661-ből, a legfiatalabb veret pedig I. Ferenc József (1848-1916) dukátosa 1859-ből. A pénzek többsége a Habsburg Birodalom legkülönbözőbb verdéiben készült, mindössze 119 db volt köztük külföldi (bajor, szász, brandenburgi, nürnbergi, salzburgi). A magyar verdehelyek közül itt Körmöcbányát, Nagybányát és Gyulafehérvárt kell megemlíteni.

A lelet több különböző névértékű pénzből állt. 20 krajcárosból és tallérból volt a legtöbb, az utóbbi a maga korában átlag 120 krajcárt ért. Néhány arany dukát is előfordult, amelynek a korabeli értéke átlag 240 krajcár volt. Ezek a pénzek alkalmasak voltak az értékőrzésre. Tartalmazott a lelet még 17, 15, 10, 7, 6, 5 és 3 krajcárosokat is. Az aprópénzeket adódó alkalommal nagyobb értékű pénzdarabra cserélték, s azok képezték a tulajdonképpeni tőkét. A pénzsorozatokon jól megfigyelhető a pénzverési technika fejlődése is. A pénzek 1830-ig több-kevesebb szabálytalansággal kerültek ki a verdékből. A modern verőgépekkel már teljesen szabályos, egyforma vereteket tudtak előállítani.

Az előkerülés helye szerint valószínűsíthető, hogy a kisebb vagyon Csongrád egyik tehetős családjában, a földbirtokos, gazdálkodó Faragó családban keletkezett.

Ezekből állítottunk ki 24 jellegzetes darabot. A 18. és 19. században forgalomban lévő krajcárosok értékét pár korabeli árral érzékeltetjük: az 1770-es években egy férficsizma 80 krajcárba, az 1830-as években egy hizlalt ökör 50 forintba, vagyis háromezer krajcárba került.

A pénzérméket őrző pisztoly Ludwig József pesti műhelyében készült. Csappantyús elsütő szerkezetű, elöltöltős, gazdagon díszített kézifegyver.

A Károlyi család kastélya Szegváron volt, ahol a megye nemesi közgyűléseit tartották. Az épület a 19. század végétől árvaház, majd gyermekotthon lett, képeslapmásolatainkon már így szerepel. A kiállított nagyméretű színes fénykép a kastély ásatásáról készült (Ásató régész: Vörös Gabriella, az ásatás ideje: 1980-1991.).

 

Csongrád 1848/49-ben

Az 1848. március 15-ei pesti forradalom híre gyorsan eljutott Csongrádra is, hiszen már március 18-án üdvözölte a város a Közcsendi Bizottságot. Áprilisban pedig megkezdődött a toborzás a nemzetőrségbe.

Csongrád rendezett tanácsú város és önálló választókerület lett. Első képviselőjének Klauzál Gábort, a felelős magyar kormány miniszterét választották.

Klauzál Gábor (1804-1866) reformkori politikus litográfiája (kőnyomata) 1842-ben készült, amikor az országgyűlés reformellenzékének egyik jelentős alakja volt Csongrád vármegyei követeként és Deák Ferenc híveként. A cseh eredetű katonatiszti családból származó Klauzál Gábor jogi tanulmányait befejezve Csongrád vármegyében töltött be különböző tisztségeket, majd 1832-től 1848-ig a pozsonyi országgyűlés követe volt. A Batthyány-kormányban az ipar- és kereskedelemügy minisztere volt. 1848 nyarán a csongrádi kerület országgyűlési képviselőjének választották.

A szabadságharc ideje alatt és a Bach-korszakban visszavonult a politikai élettől.

Kossuth 1848 őszi megyei toborzókörútjának első állomása Csongrád volt. Az Országos Honvédelmi Bizottmány vezetője szeptember 30-án, szombaton érkezett a városba, toborzóbeszédét október 1-jén mondta el a Nagyboldogasszony-templom előtti téren.

A kiállításban szereplő, Schener György által 1827-ben készített Csongrád megye térképének másolatán kis, nemzeti színű zászlócskák jelzik a toborzókörút állomásait: Csongrádot, Szentest, Szegvárt, Hódmezővásárhelyt és Szegedet.

Kossuth a szabadságharc utolsó napjaiban került újból kapcsolatba a várossal. 1849. július 28-án Szentesről egy dörgedelmes hangú levelet küldött Csongrádra, amelyben megparancsolta a város közönségének, hogy „becsületéről azon szennyet hárítsa el, mellyel tegnap meg lett fertőzve, ti. 200 ember merte Csongrádot megszállni. Kisebb ellenséges csapatokat agyon kell verni." E szigorú parancs előzménye az volt, hogy 27-én este Bruselle (brüsszel) őrnagy Haynau megbízásából két század ulánussal megsarcolta a várost, s letartóztatott nyolc előkelő polgárt, közöttük Blázsik Mihály bírót. Másnap a nekibátorodott nép ásóval, vasvillával, baltával támadt az osztrákokra, és sikerült kiszabadítaniuk a foglyul ejtetteket. Ezért a megtorlás nem maradt el, hiszen július 30-án megérkezett a büntetőcsapat gróf Thun (tun) tábornok vezetésével, aki Haynautól a város földig való lerombolására kapott parancsot. A szélcsendnek hála, csak kilencvenhárom ház égett le.

Sághy Mihály (1870-1941) csongrádi tanár, író, lapszerkesztő és politikus kis könyvecskéjét a tanulóifjúság okulására szánta. 1848/49 csongrádi eseményeit a következő fő fejezetekben taglalta: A nemzetőrség megalakulása, Honvédtoborzás, A nemzetőrség mozgósítása, Kossuth Lajos Csongrádon, a Város felgyújtása és Világos után. Arról is Sághy Mihály számolt be, hogy a csongrádiak először a délvidéki Szenttamás ostromában vettek részt 1848 nyarán. Erről a csatáról korabeli metszet is készült. Ennek másolatát illusztrációként elhelyeztük a kiállításban.

A történeti kiállítási rész második bábuja a 48-as gyalogos honvédtiszt rekonstrukciója. A kezében tartott puska csappantyús elsütő berendezésű elöltöltős, amelyet a szabadságharcban is alkalmaztak. A karabély rövid puskaféleség, elsősorban a lovasalakulatok használták, a huszárok a nyereg oldalán vagy vállon átvetve viselték. A kiállított tölténytartó táskát az osztrák hadseregben rendszeresítették. Előlapján az osztrák császári címer látható.

A lovastiszti szablya (1845) pengéje enyhén ívelt, egyélű, kosara zárt, a kosár felülete lyukakkal ellátott és a markolata bordázott.

A tárlóegyüttes felett látható színes olajnyomat a 19. század végén készült, és középpontjában a forradalom vezetőit állítja csoportba (Bemet, Damjanichot, Batthyány Lajost, Petőfit, Klapkát és Kossuthot) körülöttük pedig honvédalakulatokat és népfelkelőket vonultat fel. A '48-as szellemiségű és politikai hitvallású csongrádiak lakásában a szobafal értékes díszítménye, a Kossuth-hagyomány ébren tartója volt.

 

Csongrád jeles szülöttei

A kiállításegységet lezáró tárlóban találkozhatunk a város két tudós szülöttjének – Váry Gellért piarista tanár és Csemegi Károly jogtudós – emlékeivel.

Váry Gellért (1843-1929) Csongrádon született, édesapja a helyi patika megalapítója, édesanyja helyi szűcsmester leánya volt. Fiuk a gimnázium hat osztályának elvégzése után belépett a piarista tanítórendbe. 1862-ben lett tanár. Szegeden, Vácott, Pesten és Kecskeméten működött. Az 1890-es évektől kezdve Nyitrán tanított, nyugalomba vonulása után a közép-európai rendtartományokat képviselte a római generális tanácsban. Néprajzi, történelmi és irodalmi tanulmányai folyóiratokban és könyv alakban jelentek meg. Ezek témái a rend története, a klasszikus görög műveltség és az irodalombölcselet. Jelentős fordítói munkássága is. Turgenyev, Puskin és Goldoni műveket ültetett át magyar nyelvre. Nyitrán halt meg 86 éves korában.

Váry Gellért munkái közül a csongrádi helytörténetírás becses forrása az Emléklapok Csongrád múltjából című kéziratos és saját rajzaival illusztrált műve, amely önéletrajzi ihletettségű és ifjúkori emlékeit felidéző munka.

Az 1904-ben megfogalmazott mű a következő fő fejezetekből áll: Csongrád eredete és lakossága, A Váry család, Csongrád papjai és templomai, A szaladás 1849-ki július 30-án, A Bach-korszak Csongrádon, A betyárvilág és Élmények, Állapotok. A Váry rajzok közül többet másolatban kiállítottunk.

Falra függeszthető kör formájú ruhafogasának érdekessége, hogy a gobelinjén szereplő pásztorjelenetet maga varrta ki.

Ruhakeféjének hátoldalán egy ovális kivágásban fiatalkori fényképét helyezte el. Ezek a tárgyak a nyitrai plébániáról kerültek múzeumunkba.

Csemegi Károly (1826-1899) Csongrádon született ahol atyja, Nasch Móric, vagyonos kereskedő volt. Az apa nevét 1845-ben magyarosította Csemegire. Gimnáziumi tanulmányait Pesten és Szegeden a piaristáknál folytatta, a jogot a pesti egyetemen hallgatta. A szabadságharcban őrnagyként szolgált. A bukás után bebörtönözték, majd szabadulása után Aradon lett ügyvéd. Országos elismertsége miatt a kiegyezés után az igazságügy minisztériumba hívják, ahol rövidesen államtitkár lesz. Ő a beterjesztője 1878-ban a polgári büntető törvénykönyvnek, amely megteremtette Magyarországon az európai színvonalú büntetőbíráskodást. Ezért a munkájáért Szent István-rend középkeresztjével tüntette ki az uralkodó. Mint kúriai tanácselnök 1880-ban megalapította az első magyar jogászegyesületet, amelynek elnöke is lett. Művei a magyar jogtörténet kimagasló alkotásai, közöttük a legjelentősebbek: A jogvesztés elmélete és az állami jog, a Magyar bűnvádi eljárás a törvényszékek előtt és A bűnvádi eljárás megindításának feltételei.

Mikszáth Kálmán, aki képviselőként is jól ismerte, a következőket írta róla: „Bírónak is nagy. Szeszélyes ugyan, mint egy asszony, goromba fölfelé, és gúnyolódó, dölyfös lefelé…, de mikor a tanácsban elnököl olyan, mint egy Jupiter, igazságos, kérlelhetetlen és zordon. Akarata egy despotáé, de törvényből sarjadzik, tehát jogosult."

Budapesten a Kerepesi-temetőben találhatjuk meg síremlékét.

Csongrádon utcát és a városi könyvtárt nevezték el róla. Domborművét – Tóth Béla alkotását – a Művelődési Központ falán helyezték el.

Dudás Sándor csongrádi szobrászművész bronz Csemegi-plakettje mellett szerepel a Sebestyén István levéltáros készítette családfa.

Az újságtartóba befűzött Független Újság 1899. március 26-iai száma címoldalon közölt Csemegi Károlyról nekrológot, halotti megemlékezést.

A tárlók háttere – a középkori szürke kresvászon, a török kori kék-zöld selyem, a Károlyiak 18-19. századi uradalma zöld bársony, Csemegi Károly jogtudóst és Váry Gellért paptanárt bemutató egység tapétája – a korok stílusát (meghatározó anyagát) jelzi.

 

Csongrád a 20. század első évtizedeiben

A század első évtizedére már huszonötezer lakosa volt a településnek. A birtokstatisztikák szerint a lakosság túlnyomó többsége a mezőgazdasági termelésből élt, amit főképpen kisbirtok parcellákon végzett.

Az iparban 1371-en dolgoztak, s mindössze három vállalkozás – két malom és egy építőipari cég – foglalkoztatott húsz munkásnál többet.

Csongrád mint nagyközség városias arculatot kezdett ölteni. Az első világháborúig felépült a polgári leány és – Ybl Alajos tervei alapján a polgári fiúiskola (a későbbi gimnázium), korszerű szállodát is létesítettek. Ezt a reményteljes fejlődést szakította meg az első világháború kitörése. Majd csak 1923-ban lett nagyközségből újból város.

A kisbíró dobja. A község alkalmazottja volt a kisbíró, aki a bíró felügyelete alatt a következő feladatokat látta el: a hivatali helyiségek tisztán tartását, a kézbesítést és a hirdetést. A hivatalos hirdetmények mellett vállalta magánjellegű hírek közzétételét is. A hirdetnivalókat a hirdetési könyvbe jegyezték le. A dob funkciója a hirdetések kikiáltását megelőző figyelemfelkeltés volt.

A polgármester díszhuszárjának vagy hajdújának mentéje (vállra vetett kabátja) az 1930-as években.

Csongrádi újságok. 1850-ben indult a helyi lapkiadás a Csongrád című társadalmi és közművelődési hetilappal. Korábban a fővárosi és vidéki újságok jelentettek meg Csongrádról szóló híreket levelezőik tollából. Az első világháborúig elsősorban hetilapok voltak: a Tiszavidék, a Csongrádi Közlöny, a Csongrádi Újság. A csongrádi lapkiadás korabeli palettájáról nem hiányoztak a vicclapok sem (a Tyúk Márton, a Karvaly). Ezek a kiadványok friss és szellemes humort közvetítettek olvasójukhoz.

Tipity János nyugdíjas gépésztechnikus 1981-ben lerajzolta azoknak a csongrádi épületeknek a kovácsoltvas elemeit, amelyeket lebontásra ítéltek. Mindkét rajza lemezlábazatú rácskaput ábrázol; az egyik a református lelkészi hivatal, a másik pedig egy 1924-ben épült polgári lakóház bejárata volt. A század elején divatos szecessziós díszítőművészet legfontosabb jellegzetességeit (virágmotívumok, indázó vonalvezetés) mutatják.

 

Csongrád az első világháborúban

 A világháború időszakában és 1919-ben közel 3000 csongrádit mozgósítottak, akik közül számosan orosz hadifogságban estek, és csaknem hatszázan pusztultak el a frontokon, özvegyeket, hadiárvákat hagyva maguk után.

Az újonnan felépült polgári fiúiskolában hadikórházat rendeztek be. 1917 elején a már kimerülés szélén álló Monarchia hadianyagválságának leküzdésére elrekvirálta a harangokat, ennek esett áldozatul kilenc csongrádi harang is.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején Csongrád frontváros volt, hiszen 1919 április végén a román csapatok elérték a Tiszát, s az itt állomásozó Vörös Hadsereg egységeknek kellett megakadályozniuk az átkelésüket. Ezt a feladatukat eredményesen teljesítették, sőt július 20-án, 21-én Szentes, Hódmezővásárhely irányába ellenoffenzívát indítottak, azonban a túlerővel szemben ez nem lehetett tartós sikerű. Csongrádot 1919 augusztusában megszállták és kifosztották a román királyi csapatok.

Háborús emléklap. Olajnyomat a szövetséges hadjáratok emlékére (1914/16). A kép középpontjában egy kivont kardú huszár van, akinek az arca egy beragasztott fénykép. A felső sarokban I. Ferenc József és II. Vilmos császárok babérkoszorúba foglalt képe, a lentiekben pedig a török szultán és a bolgár cár látható.

Tekulics Sándor csongrádi főhadnagy első világháborúban készített fényképei (megközelítőleg 400 celluloid és üveglap) Tari László – akinek nagybátyja volt Tekulics – hagyatékából kerültek a múzeumba. Ezeket elsősorban a galíciai és a román frontokon fotózta. A fényképek tematikája igen változatos. Bemutatják a haditechnikát, a fedezékeket, a tábori konyhákat, a kitüntetés átadó ünnepségeket, a katonatemetőket.

Kitüntetések. Jubileumi emlékérem I. Ferenc József uralkodásának ötvenedik évfordulójára (1898). A császár azok számára alapította, akik uralkodásának időszaka alatt a fegyveres erők kötelékében szolgáltak. Előlapján az uralkodó jobbra néző mellképe látható, hátlapján babér- és tölgykoszorúban Signum Memoriae felirat és a két évszám: MDCCCXLVIII – MDCCCXCVIII (1848-1898) olvasható. A kitüntetés anyaga: aranyozott bronz.

A Károly csapatkeresztet mindazok megkapták, akik 12 heti folyamatos frontszolgálatot teljesítettek. 1916-ban alapították. Anyaga cinkötvözet. A szélesedő szárú talpas kereszt – szárai között babérkoszorúval – előlapján a „Grati princeps et patria Carolus impr. et rex" felirat, hátlapján az osztrák császári és magyar királyi korona meg a „C" monogram és a „vitam et sanguinem" (életünket és vérünket) felirat látható.

Bronz vitézségi érem (1915-1917). Előlapján „Franz Joseph I. V. G. G. Kaiser V. Oesterreich" köriratban az uralkodó profilképe. Alul a készítő érmész Leisek jelzése látható. Hátlapján szalaggal átkötött babérkoszorúban „DER TAPFERKEIT" (vitézség) felirat, a koszorú hátterében három-három egymást takaró hadizászlót helyeztek el. Anyaga bronz, mérete 31 mm.

Hadimozsarak. A fémből és kerámiából készült hadimozsarakkal váltották ki a háború utolsó éveiben beszolgáltatott rézmozsarakat, amelyek anyagából elsősorban lövedékhüvelyeket gyártottak.

Háborús emléktárgyak. Ágyúlövedék hüvelyből kialakított virágváza, amelyet saját anyagából egy virágkosár díszítéssel láttak el.

Zalaegerszegen készített (1916) háborús emlék sétapálca, a szára csavart faragású, a nyele ökölbe szorított kézfej.

Román katonai sisakok. Francia típusú fémsisak. Tetejét alumíniumszegecsekkel szerelték, oldalán szellőzőrésekkel ellátott taraj van. A nyaknál a harang kiszélesedik, elöl ellenzővé formálódik. Eredeti, katonai címerpajzsa ovális alakú.

Mázas kerámia falidísz a magyar királyi hadihősök árváinak adakozók javára adományozva. Domborműve egy sárkánnyal viaskodó honvédet ábrázol.

 

A kiállítás rendezője:

Erdélyi Péter

 

Technikai rendezés, kivitelezés:

Magyar András, Vígh László

 

A 48-as honvédtiszt és a janicsár rekonstrukciója:

Katkóné Bagi Éva

 

A törökkori szablya és puska rekonstrukciója:

Vígh László

 

Restaurátor:

Vígh László

 

Numizmatikus szakértő:

Nagy Ádám

 

Felhasználtuk a Béres Mária rendezte Szent István kiállítás anyagát és szövegét.