Sajtó Sajtó

 Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2011/09.

 

 
Könyvtári Levelező Lap 2011/06.

 

Kinyílik a világ Csongrádon

Csak fiatalosan! - adta ki a jelszót az idősödő népességű és szerény megtartó képességű Csongrád, s szerencsére ugyanígy gondolták a környező településeken is. Az együttműködés szép példájaként fogott össze a csongrádi, a makói, a szentesi városi, valamint a felgyői és maroslelei községi könyvtár, hogy pályázati támogatással 21. századi szolgáltatásokat kínálhassanak a kisvárosokban és a "végeken" is. A varázsszó az E-könyvtár: a számítástechnika és az internet használatával fejleszthetik szolgáltatásaikat, bővíthetik az olvasók körét, például úgy, hogy a kistérség könyvtárai közös szolgáltatásokat alakítanak ki.

Pályázat címe: E-könyvtárak fejlesztése Csongrád megyében. Három kistérség könyvtárainak együttműködésével közös szolgáltatások kialakítása.

Pályázó neve: Csemegi Károly Könyvtár és Információs Központ

EU-támogatás: 69,1 millió Ft

Támogatás aránya: 100%

- A pályázat beadását megelőző felmérésből kiderült, hogy a csongrádi központi könyvtárban a legnagyobb arányú, 51 százalékos a 13-30 év közöttiek aránya, ez is indokolta a pályázatot. Nagyon büszke vagyok rá, hogy kezdeményezői lehettünk ennek a nagyszerű vállalkozásnak - mondja az igazgató, Horváth Varga Margit.

Több mint negyven komplett számítógép, hat szerver, valamint a mobil eszközökkel rendelkező könyvtárhasználók számára wifi-elérés biztosítása, fogyatékkal élők részére speciális számítógépek, 24 órás távoli elérést biztosító eszközök, programok - dióhéjban a fontosabb fejlesztések, amelyek érezhetően javítják majd az öt településen élő lakosság komfortérzetét. Olyan szoftverek is beleférnek majd a pályázatba, amelyekkel lehetővé válik, hogy a három városi könyvtár egy közös adatbázist hozzanak létre, így jön létre egy olyan vitruális könyvtár, amellyel az olvasók akár otthonról, maguk is intézhetik a könyvtári könyvek és egyéb dokumentumok kölcsönzésének meghosszabítását, előjegyzését. A fejlesztés minőségi ugrást jelent: létrejön a három kistérségben egy egységes katalógus, amely közös felületen kapcsolódik a megyei és országos adatbázisokhoz. Csak egy kattintás és kinyílnak az olvasók előtt a könyvtárak - ez tényleg a 21. század!

Helyben vagyunk (PESTIEST különszám)


Könyv, Könyvtár, Könyvtáros
(18.évfolyam 7. szám, 2009, július)

KONFERENCIÁK

 A Kárpát-medencei magyar könyvtárosok
2009. évi konferenciája

Mint minden tavasszal, úgy 2009. május 24–26. között is újra találkoztak a Kárpát-medence magyar könyvtárosai Csongrádon. (Itt máris egy lábjegyzethez utasító csillagot kéne kitenni, hiszen a nyitó mondat két ponton is korrekcióra szorul. Egyfelől. sajnos, a magyar nyelvterület nem minden régiója képviseltette ínagát: idén Kárpátaljáról nem jöttek kollégák a találkozóra. Másfelől viszont nemcsak magyar könyvtárosok érkeztek a Tisza parti kisvárosba, hanem Csongrád lengyelországi testvérvárosának, Belchatownak a könyvtárosai is, akik először vettek részt ezen a konferencián – szinkrontolmács segítségével követve az előadásokat, beszámolókat.)

Mint minden évben, úgy idén is kitűnő szervezés, szívélyes vendéglátás és figye lemre méltó szakmai program várta a tanácskozás résztvevőit, amely elsősorban Horváth Varga Margit könyvtárigazgatónak és csapatának, továbbá a város önkor mányzatának, valamint az Informatikai és Könyvtári Szövetségnek köszönhető.

Fodor Péter. az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnökének, valamint Bedő Tamásnak. a város polgármesterének köszöntő szavai és jókívánságai után emelke dett szólásra Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nem zetközi Társasága – ismertebb nevén az Anyanyelvi Konferencia–elnöke. Művelődés- és politikatörténeti szempontú áttekintést adott az Anyanyelvi Konferencia sok évtizedes működéséről és a rendszerváltozás idején bekövetkezett szemléletváltá sáról. E fordulat legfőbb jellegzetessége az volt, hogy míg 1989 előtt az egyesület „ működési területe" nagyobbára a nyugati magyarság, a kivándorolt diaszpóra volt, addig a rendszerváltozást követően a fő figyelem a Kárpát-medencében, kisebbségi közösségekben élő magyarság felé fordult. Az irányváltásnak természetesen és eminensen politikai oka volt, hiszen demokratikus körülmények között immár egyesületek, civil szervezetek is ápolhattak rendszeres kapcsolatokat határon túli magyar közösségekkel, ami korábban csak a (szocialista) állam monopóliuma volt, illetve lett volna. De a fordulatnak más oka is volt, olyan demográfiai tényező, amel lyel mindenkinek, így az előadónak is őszintén szembe kellett néznie. Amíg néhány évtizede az, Amerikai Egyesült Államokban másfélmilliót meghaladó számban éltek magyarok, az ezredforduló után a magyarul beszélő amerikaiak száma 150 ezerre tehető. A diaszpóra létformája rohamosan és visszafordíthatatlannak látszón számolja föl a nemzeti identitást és a statisztikailag is jól kimutatható anyanyelv-hasz nálatot, valamint az anyanyelvű művelődés igényét.

Az előadó ismertette az irányváltással együtt járó szervezeti változásokat is, például azt, hogy az 1990-es évek eleje óta az Anyanyelvi Konferencia irányító testületében, a választmányban egyharmad - egyharmad arányban képviselteti magát az anyaország, a szomszédos államokban élő magyar kisebbség és a nyugati diaszpóra. A választmány tagjainak többsége vezető értelmiségi, nyelvész. Tanár, lelkész, tudós, író, művész, sokan a magyar kultúra neves személyiségei, mint például Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztője, Péntek János. a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem nyelvész professzora, Gál Sándor kassai író vagy Nagy Károly amerikai egyetemi tanár.

Az Anyanyelvi Konferencia elnöke hosszan sorolta azokat a területeket. mun kaformákat, amelyeken és amelyekkel a szervezet szolgálja a külhoni magyarokat: a negyedévente megjelenő Nyelvünk és Kultúránk című folyóirat szerkesztésétől a könyvkiadáson és rendezvényszervezésen át a külföldi magyar oktatási intézmények támogatásáig. A szervezet részt vesz a határon túli magyar pedagógusok továbbképzésében, a külföldi magyar anyanyelvápoló mozgalmak munkájában, a tudományos ismeretterjesztésben, évente mintegy hatvan-hetven eseményen kép viselteti magát. E munkában természetesen együttműködnek a határon túli magyar társadalmi és kulturális intézményekkel, így a felvidéki Csemadokkal, az erdélyi EMKE-vel vagy a nagyváradi Partiumi Keresztyén Egyetemmel.

Pomogáts Béla előadásába belesűrült a XX. század kelet-közép-európai és ma gyar históriája: a nemzet sorsát meghatározó világháborúkkal, határváltozásokkal. politikai és társadalmi különbözőségekkel, a régiók kulturális sajátosságainak el-térésével, és az e változásokat, szempontokat rugalmasan követni igyekvő Anya-nyelvi Konferencia munkájának mozgalmas történetével.

Turós Eva, a Tempus Közalapítvány Grundtvig programjának koordinátora a több országra kiterjedő felnőttoktatási együttműködés uniós pályázati lehetőségeit ismertette. Tudott, hogy az egész életen át tartó tanulást az Európai Unió négy programmal támogatja: a Comenius a középfokú közoktatás programja; az Erosmus a felsőfokú oktatásé; a Leonardo da Vinci a szakmai alapképzéseké, míg a Grundtvig a felnőttoktatás programja. E könyvtárak által is kihasználható pályázati lehetőség, illetve program európai dimenzióba helyezi a honi felnőttoktatást is. Azoknak a továbbképzését támogatja, akik elmúltak 25 évesek, vagy akik már befejezték az intézményes tanulást, esetleg lemorzsolódtak az intézményes képzés rendszer éről . A Grundtvig programban az Európai Unió 27 tagállamán kívül részt vesz még Izland. Liechtenstein. Norvégia és Törökország is. A program keretében pályázhat nak felnőttképzésben részt vevő oktatók, tanulók és intézmények. E három „célcso port" négyféle tevékenységét támogatja a Grundtvig program: nemzetközi keretben segíti a felnőtt korúak továbbképzését; közvetíti a nemzetközi együttműködésben keletkezett pályázati tapasztalatokat; az ún. „második esély” biztosításával növeli a 25 év fölöttiek életminőségét; végül elősegíti az oktatásból kimaradtak társadalmi integrációját, munkavállalásuk jobb föltételeinek kialakulását.

Napjainkban nyolcféle pályázattípusa van a Grundtvignek, ebből három teljesen új, 2009-től élő lehetőség. Turós Eva röviden ismertette a pontosan körülhatárolt, de egyáltalán nem bonyolult pályázati feltételeket. Ezek egyik legfőbbje, hogy legalább három ország intézményeinek, közösségeinek vagy személyeinek kell közösen pályázniuk, e három országnyi minimumnak a tanulócsoportok összetételében is tükröződnie kell, azaz egy tanulócsoporton belül nem haladhatja meg az egyharmadot az egy-egy országból érkezettek aránya. A munka, a továbbképzés jellemzően tíz-húsz fős tanulócsoportokban folyik, öt-tíz napos tanfolyamok keretében, amelyek témája bármi lehet: a vasútmodellezéstől az egészséges táplálkozási szokások kialakításáig. E tanfolyamok folyhatnak iskolai keretben. de azon kívül is, bárhol, ahol a 31 országban felnőttképzést tartanak.

A Grundtvig program létrehozóinak nem titkolt célja volt, hogy a gyorsan öregedő európai társadalomban késleltesse a nyugalomba vonulás korát. megnyújtva a tanulás idejét, az öregedés folyamatát, illetve, hogy az eddig is folyt felnőttképzést korszerű európai tartalmakkal telítse.

Hazánkban a Grundtvig program nemzeti irodája a Tempus Közalapítvány, amely térítésmentesen ad tájékoztatást a pályázati lehetőségekről at eva.turos@tpf.hu e-mai I címen – ajánlotta föl a tájékozódás közvetlen és biztos lehetőségét Turós Éva.

Pallósiné Toldi Márta, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatója a nyugat-pannon térségben folyó, határokon átívelő könyvtári együttműködés lehetőségeiről tartott színes prezentációval kísért, sok-sok konkrét példát fölvonul tatta előadást. A Berzsenyi Dániel Könyvtárat földrajzi elhelyezkedése szinte predesztinálja a nemzetközi – ausztriai, szlovéniai – együttműködésre, hiszen a vasi régió nemcsak történelmi vétetésű, de most már az európai uniós összetartozás nyomán eleven kapcsolatokat ápol Burgenland tartománnyal és a Muravidékkel. Az igazgató asszony az együttes munkálkodás jellegzetes könyvtári területei között sorolta föl a tudatos – szomszéd régiókra is tekintettel levő – gyűjtemény-alakítást. a bibliográfiai, adatszolgáltatási munkát, valamint a helyismereti tevé kenységet. Az 1990-es évek elejétől intenzíven folyó együttműködés eredményei között tarthatók számon a nagy visszhangot kiváltó rendezvények (ilyen volt legutóbb, 2007-ben a határmenti kortárs irodalmak rendezvénysora), a közös kiadás ban megjelenő könyvek és periodikumok (mint a négynyelvű Pannon Évkönyv), de kiterjed az együttműködés a mozgókönyvtári szolgáltatásra, a kicsik olvasóvá nevelésének programjaira. A szombathelyi könyvtár nem csupán a szomszédos régiókkal, tartományokkal működik együtt, földrajzi értelemben sokkal tágabb körű a kooperáció, amelynek sikeres, elismert programsorozata, illetve kerete volt az Alpok – Adria Munkacsoport, újabban pedig Stájerországgal ápolnak eleven kapcsolatokat. Az intézményes kapcsolatok sokaságát ezúttal csak néhány hely­ségnévvel van alkalmunk jelezni: Alsóőr és Kismarton Burgenlandban. Lendva. Muraszombat és Maribor Szlovénia vonatkozásában.

A határon túli magyarság kulturális tevékenységét legnagyobb mértékben tá­mogató hazai szervezet, a Szülőföld Alap Iroda, ennek igazgatója, Nagy Imre röviden ismertette, napjainkban milyen anyagi – azaz pályázati lehetőségek vannak a határokon túli magyar kulturális törekvések támogatására. Elmondta, hogy 2006-tól évente mintegy kétmilliárd forintnyi összeg áll rendelkezésére a Szülőföld Alap három kollégiumának. A könyvtárak sajátos céljait, programjait a Kulturális. Egyházi és Média Kollégium támogatja pályázati források odaítélé­ sével; ez a kollégium a teljes keret mintegy negyven százaléka fölött rendelkezik.

Nagy Imre önkritikusan elmondta, hogy a könyvtárak támogatására megítélt összegek meglehetősen alacsonyak, ritkán haladják meg az 500-, 800 ezer forintot. ezért – fejtegette az előadó – elaprózódik a segítség. Kivételként említett egy 2007-es pályázatot, amelynek keretében Kárpátalja magyar könyvtárai számára tizenkilencmillió forintot ítéltek meg.

A Szülőföld Alap nem csupán közvetlen támogatást nyújt a határon túli magyar szervezeteknek, intézményeknek, de erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki bázisszervezeteinek is utal át összegeket a helyben hirdetett pályázatokra. és azok ítélik oda az anyagi forrásokat. Az igazgató elmondta, hogy a Szülőföld Alap évente mintegy 1400 pályázatot bírál el, ez a magas szám is érzékelteti, hogy a pénzeszközök mennyire elaprózódnak, így azután csakugyan nehéz látványos eredményeket produkálni.

A konferencia délelőtti programjának utolsó előadója Bartos Éva, a Könyvtári Intézet igazgatója volt, aki fölidézte az előző csongrádi tanácskozásokon kikristályosodott elvi álláspontot, amelyet akként foglalhatnánk össze, hogy immár a múlté az a szemlélet, hogy a lehetőségekben tehetősebb anyaország segíti, j6 akaratúan támogatja a határokon túlra szakadt magyarság kulturális – jelesül könyvtári – céljait, törekvéseit. Néhány éve kölcsönös, partneri viszonyt ápolnak a felek. Most már egyenrangú felek támogatják egymást és közös törekvéseiket a maguk sajátos eszközeivel. Ez az új szemlélet természetesen részévé vált a Könyvtári Intézet határokon túli területekre irányuló munkálkodásának is. A partnerség mellett ugyancsak fontos szemléleti tényező, hogy az együttműködésnek mindenkor rendszerszerűnek kell lennie, és mindig tartalmaznia kell a megismert jó gyakorlatok hozadékát, az „itt és ott” fölgyűlt szakmai tapasztalatok eredmé nyeit. Röviden ezek a szemléleti tényezők keretezik a Könyvtári Intézet határokon túli területekre irányuló munkáját, amelynek hű tükre az intézet honlapján található „Határok nélkül” elnevezésű információs oldal.

A rendszerszerű működés záloga – fejtegette az igazgató asszony –, hogy olyan partnerintézményekkel együtt dolgozik a Könyvtári Intézet, mint a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. a beregszászi Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, és nem kevésbé fontos együttműködő partner a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyv-tár, amely földrajzi helyzeténél fogva több ország (Szlovákia, Ukrajna, Románia) magyar könyvtáros képzésének, továbbképzésének előretolt bázisa. Általuk is megvalósul a képzések és továbbképzések „exportja”, illetve a hallgatók, tanulók importja". Noha a Könyvtári Intézet határokon túlra irányuló tevékenységének fő munkaterülete az oktatás, azért nem egyetlen területe, hiszen például, most folyik az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer határokon túlra történő kiter­jesztése az elektronikus dokumentumküldés infrastrukturális megalapozásával, vagy az egyetemes magyar könyvtárosság személyi kataszterének építése, amely hatalmas elektronikus ki kicsodaként nyújt teljesség-igényű áttekintést a Kárpát-medence magyar nemzetiségű könyvtáros szakembereiről, munkahelyükről, elérhetőségükről stb.

A konferencia ebéd utáni programját a határon túlról érkezett könyvtárosok referátumai alkották. Minden régió egy-egy képviselője lehetőséget kapott, hogy beszámoljon az adott ország magyar könyvtárügyének helyzetéről, az ottani szak-mai közösség gondjairól és örömeiről, szervezeti életéről, terveiről.

Hajnal Jenő, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, illetve a Kapocs Könyvtári Csoport képviseletében nagy ívű programot vázolt föl, nevezetesen, hogy kiépülőben van a Kárpát-medence minden magyarlakta régióját behálózó művelődési intézetek rendszere, amelynek bázisai Zentán, Somorján, Kolozsvárott. Beregszászon, Alsóőrön és a tervek szerint a horvátországi Pélmonostoron lesznek. Ugyancsak nagy jelentőségű vállalkozás tervét vázolta föl Hajnal Jenő, amikor ismertette a Vajdasági magyar művelődéstörténeti lexikon munkálatainak programját. A testes kiadvány összeállításán – Káich Katalin vezetésével – tizenöt délvidéki magyar munkatárs fog dolgozni, előreláthatóan három évig. Az egykori Jugoszlávia, illetve a mai Délvidék magyarsága egyébként a nemzetiségi önismeret és múlt-tudat kézikönyveinek sokaságát alkotta meg, e téren a legújabb büszkeségük Mák Ferenc monumentális műve, a délvidéki magyarság válogatott történeti és honismereti bibliográfiája. Kopacz Katalin Mária, a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár igazga tója ezúttal a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete újonnan megválasztott elnökeként szólalt föl. Méltatta a Könyvtári Intézettel szoros együttműködésben végzett szakmai képzések Erdélyben oly fontos szerepét, jelentőségét, ugyanakkor szorgalmazta Magyar Könyvtárosok Egyesületével való eléggé formális kapcsolat aktivizálását. A felvidékiek képviseletében Milány Éva, a révkomáromi Szinnyei József Könyvtár munkatársa, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökét. Halász Pétert helyettesítette. Rövid beszámolójában egyfelől előszámlálta a fel-vidéki egyesületnek az elmúlt évi csongrádi találkozó óta megvalósított rendez vényeit. másfelől az SZMKE átalakulásának tervét is fölvázolta. Mivel Szlovákia magyarok lakta területe voltaképpen kelet-nyugati irányú, hosszan elnyúló kes keny sáv az ország déli határa mentén, ezért az egyesület tagjai számára nehézkes, időigényes a személyes kapcsolattartás. Fölmerült tehát, hogy két régióra osztják az egyesület működési területét, egy keletire (Kassa központtal) és egy nyugatira (vélhetően Somorja, esetleg Révkomárom centrummal). Muravidék nevében Papp József, a muraszombati Területi és Tanulmányi Könyvtár munkatársa kért szót. Miként az előtte szólók, ő is számba vette az elmúlt egy év magyar vonatkozású helyi könyvtári rendezvényeit, és bemutatta a két legnagyobb magyar állományt őrző muravidéki könyvtár (Lendva és Mura-szombat) kétnyelvű honlapjait. Az utolsó referátumot a lengyel vendégek tartották, természetesen tolmács közreműködésével. Honlapjuk segítségével bemutatták Belchatow könyvtárát, gyűjteményeit, illetve fiókkönyvtárait, amelyeknek az a sajátossága, hogy mind a négy fiókkönyvtár egy-egy nagy tudományterület (humán tudományok, természettudo­mányok–ökológia stb.) szakolvasó-termeként is működik. A trópusi hőségtől kissé pilledt hallgatóság számára Fodor Péter levezető elnök foglalta össze az idei Kárpát-medencei magyar könyvtárosok konferenciájának főbb tanulságait. Ezek sorából kiemelte és hangsúlyosan megismételte Bartos Éva iránymutató gondolatát, miszerint az anyaországi és a határon túli magyar könyv tári együttműködést csak rendszerszerűen érdemes csinálni, az esetleges vagy alkalmi megoldások tartós eredményt nemigen hoznak. Kidolgozott programok, biztos intézményi keretek és a kölcsönösség folytonos és aktív keresése hozhat ígéretes jövőt.

Mezey László Miklós


Könyv Könyvtár Könyvtáros (3K)

2007/08

KONFERENCIÁK

Jövőkép és lehetőség

A Kárpát-medencei könyvtárosok konferenciája

Immár hagyományosan, jelesül negyedik alkalommal a csongrádi Csemegi Károly Könyvtár, illetve a Polgármesteri Hivatal adott otthont a Kárpát-medencei könyvtárosok idei találkozójának. Június 4-én – éppenséggel a trianoni békediktátum emléknapján – került sor a nagy várakozás megelőzte konferenciára. A fölfokozott érdeklődésnek alapvetően két oka volt. Egyrészt több mint egy esztendő telt el az előző találkozó óta, és ennyi idő alatt sok minden történt a hazai, az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki és a kárpátaljai könyvtárak háza táján - tehát volt miről eszmét cserélniük a hazai és a külhoni magyar kollégáknak. Másrészt fokozta a várakozást az is, hogy a határon túli magyar könyvtárak vezetői és munkatársai pontosan ismerik a hazai viszonyokat, tisztában vannak a konvergenciaprogramból következő – a kulturális életet is erősen érintő – megszorító intézkedések hatásával; joggal tehették föl hát maguknak és egymásnak a kérdést: mire számíthatnak a kisebbségi lét körülményei között működő könyvtárak, ha idehaza nehezednek a viszonyok, súlyosbodnak a könyvtári munka föltételei. E kettős várakozás – hogy azt ne mondjam, eleven kíváncsiság–jellemezte a konferenciát megelőző kávézós folyosói csevely hangulatát. Az egymást rég nem látott magyarországi és külhoni kollégák találkozása fölötti örömét, a konferenciát régóta és általában jellemző derűt az az aggodalmas kérdés felhőzte be: hogyan lesz ezután. Mire számíthatnak, milyen anyaországi támogatást remélhetnek az „odaátiak ” ?

Sokáig nem kellett várniuk a válaszra. Mert miután a szervezők és a vendég-látók részéről Fodor Péter, mint az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke, valamint Bedő Tamás, Csongrád város polgármestere üdvözölte a konferencia résztvevőit, Schneider Márta emelkedett szólásra. A kultusztárca államtitkára európai perspektívából közelítette meg a kultúra fogalmát, aktuális értelmezését is nyújtva, éspedig José Manuel Barrosóra, az Európai Bizottság elnökére hivatkozva, aki többször és több fórumon világossá tette: Európa modernizációja elképzelhetetlen a kultúra tudatos fejlesztése és fölhasználása nélkül. A barossói értelemben modernizáció és kultúra az egész–rész fogalompárként írható le, szinte föltételei egymásnak. A modernizációhoz elengedhetetlen a kultúra, és a moder­nitásnak aligha van értelme kultúra nélkül.

Az államtitkár asszony azt is nyomatékosította, hogy a kultúra az Európai Unió ­ban a tagállamok belügyének számít, ezért a művelődés intézményeinek finntartására, a kultúra „működtetésére” az európai államok szövetsége nem juttat forrásokat, viszont fejlesztésekre, kulturális innovációra és turizmusra igen. 2006 decemberében Hiller István oktatási és kulturális miniszter a föntiek tudatában terjesztette a kormány elé a hazai kulturális fejlesztések programját (amelynek részletei az OKM honlapján megtalálhatók). Schneider Márta kiemelte, hogy e modernizációs programnak öt fő területe van: 1. az ún. kulturális vidékfejlesztés, az országos esélyteremtés megannyi tennivalója; 2. a kultúra és az oktatás fő szálainak szorosra szövése, a tehetséggondozás; 3. az országimázs alakítása a kulturális értékek, a hungarikumok segítségével (idén például a Kodály emlékév eseménysora); 4. a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa projekt; 5. végül. de egyáltalán nem utolsó sorban a kultúra finanszírozása új formáinak és eszkö­zeinek bevezetése, lehetőségei föltárása.

Nos, éppen ez volt az a pont – mint utaltam rá–, amely a folyosói beszélgetések. a kölcsönös érdeklődő kérdések egyik legfőbb témája volt. Az államtitkár asszony egyértelművé tette: a konvergencia programhoz illeszkedő állami költségvetés nem tesz lehetővé forrásbővítést, azaz extenzív fejlesztést. Másféle, új típusú források után kell nézni; Schneider Márta itt az üzleti szférával való kapcsolatteremtésre, az üzleti világgal való együttműködés fontosságára hívta föl a figyelmet.

Az államtitkár asszony részletesen beszélt a kulturális vidékfejlesztés, a fővárostól távolabbi területek esélynövelő programjairól: a múzeumok fejlesztéséről, állandó kiállításaik fölfrissítéséről szóló Alfa projektről, a komplex kulturális szolgáltatások fejlesztését célzó Közkincs programról, valamint a könyvtárak Portál programjáról, amely meghatározza e terület 2007 és 2013 közötti fejlesztésének főbb irányait. Ilyen tekintetben alapvető cél, hogy minden településen, a legkisebb faluban is legyen legalább egy pont, ahol ugyanolyan színvonalú könyvtári szolgáltatások vehetők igénybe, mint a nagyobb városokban vagy a megyeszékhelyeken. Hogy ez az egy pont éppenséggel könyvtár, teleház vagy bibliobusz – az az adott település sajátosságaitól és lakosainak igényeitől függ. A másik „fő csapásirány” az olvasásfejlesztés kell hogy legyen. Az ezredfordulón elvégzett nemzetközi mérések (a PISA 2000 vizsgálatok) lehangoló eredményeket mutattak a magyarországi olvasásértés tekintetében. Míg korábban Magyarország az élmezőnyhöz tartozott, a rendszerváltozás után a középmezőnybe csúsztunk vissza. A nem túl biztató mérési eredmények kijelölik a tennivalók kereteit, formáit is. E kér­déskörben az államtitkár asszony három feladatot emelt ki: 1. az iskolai és gyermekkönyvtárak együttműködésének megszervezését, összehangolt fejlesztését; 2. a kortárs irodalomnak a figyelem középpontjába állítását (hiszen a kortárs irodalom témái az aktualitások iránti érdeklődés révén ösztönzői lehetnek az olvasási kedvnek); 3. biztató jelenség, hogy növekedni látszik az érdeklődés a gyermek-és ifjúsági irodalom iránt, ezt a trendet lenne fontos fönntartani, erősíteni.

Schneider Márta előadásából világossá vált a konferencia hallgatósága számára, hogy – lecsupaszítva a tényeket – több pénz a könyvtárak fönntartására nem lesz, ám újabb és innovatív módszerekkel, találékonyabb és hatékonyabb munká­val, eddig kevésbé figyelemre méltatott fejlesztési irányokkal el lehet kerülni a stagnálás, a megállás veszélyét. Az előadás utáni rövid összegzésében az ülést vezető elnök, Fodor Péter úgy vélte: – Van tehát jövőkép!

A jövő képének konkrétabb körvonalait, a hazai és a határon túli könyvtárak együttműködésének újabb lehetőségeit két további előadás vázolta föl. Az elsőt Forrai Kristóf, a pozsonyi székhelyű Visegrádi Alap igazgatója tartotta. A visegrádi országok több mint hatszáz éves hagyományra visszatekintő együttműködésének mai formája az 1990-es évek derekán alakult ki. A közös munka egyik eredménye éppen a 2000-ben létrejött Visegrádi Alap, amely a négy ország. ha­zánk, Szlovákia, Csehország és Lengyelország civil együttműködésének szervezője. koordinátora. Az alapítás óta eltelt több mint hat esztendő alatt a Visegrádi Alap mintegy 1200 projektet bonyolított le és kb. 300 ösztöndíjprogramot támogatott – mintegy 5 millió eurós éves költségvetéssel. Az Alapnál három témakörben (kulturális együttműködés, tudományos és diák-csereprogram, kulturális turizmus) és kétfajta ösztöndíjra (PhD-képzésre és művészek alkotómunkájának tá­mogatására) lehet pályázni. Mind a pályázati, mind az ösztöndíjfeltételek sokkal egyszerűbbek, sokkal kevésbé bürokratikusak, mint az EU pályázatai – emelte ki Forrai Kristóf. A Visegrádi Alap civil programjainak, a magyar, a szlovák, a cseh és a lengyel művelődés civil szervezeteit anyagilag támogató, a jó programokhoz cserekapcsolatokat és forrásokat nyújtó együttműködési lehetőségek bemutatását követő összegzésében Fodor Péter ezúttal azt hangsúlyozta: – Van lehetőség!

Nagy várakozás és fölfokozott érdeklődés előzte meg és kísérte mindvégig Monok István, az OSZK főigazgatója kimerítő előadását, amelynek témája a nem ­ zeti könyvtár és a határon túli könyvtárak kapcsolata volt. Túlzás nélkül állítható, hogy Monok István konkretizálta, „fordította le” a napi gyakorlat nyelvére azt, amit Fodor Péter a jövőkép és a lehetőség fogalmaival jellemzett.(Monok István előadásának szerkesztett szövege e számunkban olvasható – a Szerk.)

A hazai és a határon túli magyar könyvtárak jelenlegi és jövőbeli együttmű­ ködését konkretizálták, árnyalták, illetve szemléletes példákkal illusztrálták a konferencia további előadói. Keveházi Katalin, a Szegedi Tudományegyetem osztályvezetője és Bitay Enikő, a kolozsvári Erdélyi Múzeum-egyesület főtitkára a már némi múltra is visszatekintő együttműködés példáit mutatták be. Közös katalogi­zálási munkájuk lehet az alapja a Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) és az Erdélyi Közös Katalógus (EKKA) együttműködésének.

Hajnal Jenő, a délvidéki Kapocs Könyvtári Csoport vezetője a legutóbbi. 2006. évi csongrádi konferencia óta eltelt esztendő délvidéki fejleményeiről, rendezvé­nyeiről, a vajdasági magyarság kulturális, könyvtári eseményeiről számolt be. Ugyanezt tette felvidéki vonatkozásban Halász Péter, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke. Ő egy Szlovákiában újdonságnak számító eseményről számolt be, az ottani – szlovák és magyar – könyvtárosok első ízben rendezték meg a gyermekolvasók számára a „könyvtári éjszakát ”. Vetítettképes előadása a kassai rendezvény izgalmait, örömeit, élményeit örökítette meg.

Tóth Wagner Anikó, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár munkatársa a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökét, Kiss Jenőt képviselve számolt be az erdélyi, székelyföldi könyvtárak elmúlt esztendei működéséről, ter­mészetesen érintve a szórványvidékek könyvvel való ellátásának gondjait is.

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének nevében kért szót Haraszti Katalin, aki rövid, ám annál sokatmondóbb előadásában két fejleményről számolt be. Előbb arról, hogy körvonalazódik a nagyvilág mintegy tízezer magyar könyvtárosát összekapcsoló ún. „összmagyar levelező lista” (HUNLIS) programja. Ezt a világmé­retű levelezőrendszert – a komolyan vehető program szerint – az IFLA fogja működtetni. A másik nagy horderejű elgondolás megvalósítása a budapesti parlamentben visszatérően megrendezett magyar-magyar politikai fórum, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMMKF) üléseihez kapcsolódna. Haraszti Katalin mint az országgyűlési Könyvtár munkatársa kapcsolatot teremt a parlamenti képviselők tanácskozásain működő kulturális bizottság és a könyvtárosok közössége között, mintegy nyíltan lobbizva a budapesti, a bukaresti, a pozsonyi parlamentben helyet foglaló magyar politikusok körében a honi és külhoni magyar könyvtárak érdekében.

Nemes Erzsébet, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának főigazgatója az MKE Olvasószolgálati Szekciójának nemzetközi tevékenységéről számolt be. ugyancsak a jövő perspektívájába állítva a magyar–magyar könyvtári együttműködés megannyi kérdését.

A tanácskozás után, az immár kötetlen beszélgetéseket, az esti állófogadás jó hangulatú diskurzusait hallgatva arra a következtetésre juthat a Kárpát-medencei könyvtárosok konferenciájának krónikása, hogy – mint annyi más területen – a könyvtárügyben is pótolhatja némiképp a forráshiányt a találékonyság, a szakmailag megalapozott ötletesség, az innovatív gondolkodás. Magyarán, ott, ahol jellemző a komoly tudáskapacitás, a szakmai igényesség és – ne féljünk kimonda-ni –, jeles könyvtáros személyiségek dolgoznak, kevesebb pénzből is sok eredményt lehet elérni. Az együttműködés konkrét formái, módszerei, eszközei tehát nem föltétlenül a rendelkezésre álló összegek nagyságától függenek. Hanem például attól is, tanulunk-e egymástól, átvesszük-e egymás bevált tapasztalatait. An­nál is inkább elmondható ez, mert – hivatkozva Monok István egyik megállapítására – a változó világ abban az értelemben is megváltozni látszik, hogy az anyaországi és a határon túli magyar könyvtárak kapcsolataiban immár vége a tehetős segítségnyújtó és a segítséget kérő, szegény „kicsik” függelmi viszonyának. A XXI. század elejére ez egyenrangú felek kapcsolatává, azaz partneri viszonnyá látszik kiegyensúlyozódni. Legalábbis 2007 júniusában Csongrádon, a városháza nagytermében ez derült ki.

Mezey László Miklós


Könyvtári Levelező Lap

2007/07.

Találkozó Csongrádon

Június 3. és 5. között ismét Csongrádon gyűltek össze határon inneni és túli könyvtárosok, hogy megvitassák közös dolgaikat.

A találkozó ezúttal is a ráhangolódással kezdődött, az Óváros barátságos öreg házai között, finom ételek és italok mellett. Másnap aztán, Fodor Péter, az Informatikai és Könyvtári Szövetség (IKSZ) elnöke és Bedő Tamás polgármester köszöntője után, megindult a komoly munka.

Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára a konferencia megnyitó előadásában José Manuel Barrosót idézte, aki szerint a kultúra hatása Európára előbbre való minden ideológiai és gazdasági megfontolásnál. Ennek alapján dolgozik ő maga is, mondta, s ezt akarják erő­ síteni a kulturális modernizációs programmal. Az Európai Unió a tagállamok belső ügyének tekinti a kultúrát, és ennek megfelelően csekély forrásokat ad erre a célra. Ugyanakkor a kultúra rendkívül jelentős az innováció, a kreatív gondolkodás, a turizmus fejlesztése szempontjából.

A minisztérium honlapján olvasható modernizációs program konkrét célokhoz rendel eszközöket. Az öt prioritás a kulturális vidékfejlesztés és esélyteremtés, a tehetséggondozás, az országkép alakítása a kultúra eszközeivel, a Pécs 2010 program, a kultúrafinanszírozás új formáinak megteremtése. Bővítik és átalakítják a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) forrásait, emellett a gazdasági szférából kívánnak adó- és járulékkedvezményekkel több forrást mozgósítani.

A Közkincs-program a múzeumok, könyvtárak, levéltárak együttműködését támogatja. A 2007-ben induló Portál-program célja pedig az, hogy minden településen elérhető legyen a könyvtári szolgáltatás, akár konkrét helyiségben, akár például egy könyvtárbusz révén. Ezeken kívül el kívánják indítani az Olvasó ország elnevezésű olvasásfejlesztési projektet is, korszerűsíteni akarják az iskolai könyvtárakat, és a kortárs irodalmat is bevonva erősíteni az együttműködésüket a gyermekkönyvtárakkal.

Forrai Kristóf, a Visegrádi Alap igazgatója A Visegrádi Együttműködés és a Nemzetközi Visegrádi Alap címmel az együttműködés történetéről, működéséről és az alap kulturális pályázatairól beszélt. Eddig több mint háromszáz projektet támogattak. A célterületek: kultúra, tudomány, kutatás, diákcsere, turizmus és kiemelten a határokon átnyúló együttműködés. A sikeres pályázathoz csak egy jó ötlet kell a visegrádi négyekhez kapcsolódóan és egy gondosan megírt pályázat. Az alap a költségek maximum ötven százalékát fedezi, a másik ötvenbe viszont beszámítható a pályázó infrastruktúrája, így a könyvtárak is nyugodtan próbálkozhatnak. Ösztöndíjprogramjuk a befogadó intézményt is támogatja. Részletes információkat a www.visegradfund.org címen találhatnak az érdeklődők, kérdéseikre a visegradfund@visegradfund.org címen kaphatnak választ.

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) főigazgatója, Monok István a nemzeti könyvtár és a határon túli könyvtárak kapcsolatáról beszélt. A rendszerváltozás előtt a könyvtár alapvetően dokumentumokkal segítette a határon kívüli intézményeket. Azóta megváltozott a könyvkiadás szerkezete, és átalakult a kötelespéldány-rendszer is. Sajnos ma a nemzeti könyvtár költségvetésében nincs fedezet a dokumentumtámogatásra, és az OSZK sem tudja beszerezni a határon kívüli kiadványokat. Az egyedüli cserealapot a kiadói remittenda jelentheti. A főigazgató arra kérte a megjelent kollégákat, hogy legalább információkat adjanak a Magyarországon kívül megjelenő kiadványokról, mert a követésükre nincs bibliográfiai eszköz.

A másik forrás a költségvetés kipótlására a képjogokkal való kereskedés lehet, mondta, ami évente nagyjából tízezer kiadványt hozhat a könyvtárnak. További tervük, hogy átalányszerződést kössenek színvonalas lapokkal a képek közlési jogára. Ugyanakkor újra kell gondolni a hungaricum fogalmát, mert képtelenség mindent gyűjteni, amit annak tekintünk, hiszen ma Európában gyakorlatilag minden hungaricumnak számít. Arra törekszenek, hogy magyar törvényben legyen meghatározva legalább Szerbiában, Romániában és Szlovákiában egy-egy kiemelt gyűjtemény (vagy esetleg több együttműködő intézmény), amelyet a magyar állam támogat azért, hogy összegyűjtse a hungaricumokat. Ez megalapozhatná, hogy a dokumentumcsere visszaálljon a kívánt szintre.

Sikerként értékelte Monok István, hogy az örökségvédelmi törvény kimondja, minden 1850 előtt keletkezett könyv és kézirat védett. Ez sok feladatot ró a nemzeti könyvtárra, nagyon fontos a Kárpát-medencei együttműködés a régi könyv és kézirat-katalógus összeállításában. A magyarországi tulajdonosoknak kötelezően részt kell venniük ebben a munkában, a határon túliaknak felajánlják a lehetőséget. A szabad felhasználást konzorcumi szerződésekkel kívánják megalapozni.

Beszélt az országos humán szakirodalmi bib­liográfia problémájáról is, amelyet mindenképpen összefogva érdemes csak építeni, a nemzeti könyvtár önmaga nem tudja vállalni. Meg kell állapodni abban, hogy melyik intézmény mely folyóiratokat dolgozza fel és milyen ellenszolgáltatásért. A munkához az OSZK technikai segítséget nyújthat. Folynak a tárgyalások, ősszel aláírhatják a szerződéseket. Az adatbázisba már betöltötték az IKER és a MANCI anyagát, tárgyalnak az Akadémiával az adatok átvételéről, és más intézményeket is megkeresnek ebben az ügyben. Így fokozatosan egyre több tárgyszó adódik majd az egyes tételekhez, és néhány év múlva elérhetik az elvárható szintet.

A digitalizálásban is együtt kell működniük a könyvtáraknak. Elég arra gondolni, hogy az OSZK rengeteg anyagot feldolgozott már, de nem tudja mind megmutatni, mert nincs erre alkalmas szervere. Sajnos a szakma lobbiereje kevés az informatikában érdekelt vállalkozásokéhoz képest, ezért a fejlesztések gyakran elkerülték a könyvtárakat. Azt azonban sikerült elérni, hogy a könyvtári digitalizáció koordinátora az OSZK legyen – a rokon területek helyzetéhez képest ez nagy eredmény. Ugy tűnik, hogy a digitalizálásra lesznek pályázati pénzek (25 milliárd forint) – a határon kívülieknek is –, de még kérdéses, hogy Brüsszel elfogadja-e ezt az elképzelést, hiszen az EU elsősorban az innovációt akarja támogatni.

Fodor Péter levezető elnök az elhangzottakkal kapcsolatban kifejezte reményét, hogy most megszüntethetők lesznek a párhuzamosságok.

Egy megvalósult együttműködésről számolt be ezt követően Bitay Enikő, az Erdélyi Múzeum Egyesület főtitkára és Keveházi Katalin, a Szegedi Tudományegyetem osztályvezetője. Az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) gyűjteményei a magyar nemzet kulturális örökségéhez tartozó értékeket őriznek. Hét szakosztályban, nyolc fiókegyesületben folyik a kutatás, tudomány- és rendezvényszervezés, kiadványok előkészítése és megjelentetése. Az 1990-ben újjáalakult szervezetben összefogással és rengeteg munkával nagy fejlesztéseket sikerült megvalósítani. Ma már rendelkeznek széles sávú internetkapcsolattal, belső számítógépes hálózattal és saját honlappal is. A 2002-ben megalakult Kolozsvári Virtuális Könyvtár és Információs Központ célja a közös elektronikus feldolgozás és közzététel, és az Erdélyi Közös Katalógus létrehozása a MOKKA mintájára. Erre a feladatra szövetkeztek a Szegedi Tudomány -egyetemmel, ahol a magyarországi közös katalogizálás alapjait lerakták, és ahol a terület komoly szakértői dolgoznak. A szegedieknek viszont azért is hasznos ez az együttműködés, mert lehetőséget nyújt a hallgatók bevonására, a magas színvonalú képzés további erősítésére. Az Erdélyi Közös Katalógus, az EKKA jelenleg 40 ezer tételt tartalmaz.

A keretrendszert az OSZK instrukciói alapján Szegeden dolgozták ki. A BODZA nem platformfüggő, nem kell hozzá nagy beruházás, és XML-formátumban „mindenféle elektronikus dolgot” kezel. Jelenleg megtalálható már benne humán szakirodalmi adatbázis, külföldi hungarológiai gyűjtemény, muzeális könyvtári dokumentumok nyilvántartása, a MOKKA-R, a teljes MOKKA tükröztetése stb. A MOKKA-R-ben például szerkesztésre is van lehetőség, akár egy magángyűjtő is felviheti a maga harminc vagy éppen ezer kötetét.

A program további részében az IKSZ és a határon túli szakmai szervezetek együttműködésének eredményeit és nehézségeit vették számba a megjelentek. Hajnal Jenő, a vajdasági Kapocs Könyvtári Csoport vezetője huszonegy képben mutatta be az elmúlt egy év történéseit. A vajdasági magyar könyvtárosok térítésmentesen kapták meg a Szirén rendszert. Ennek bevezetését képzéssel segítették, ma húsz intézmény használja. A Szirén-honlapon már megtalálhatók a vajdasági kiadványok, igen alaposan feldolgozva. 2007 januárjában elindult egy hálózat építése, össze kívánják kapcsolni a Kárpát-medencei magyar művelődési intézeteket. Utalt rá, hogy ezt a hálózatot lehetne felkérni az együttműködésre a nemzeti könyvtárban elindított programokban.

Halász Péter, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke beszámolt a kétévente megrendezett „mini vándorgyűlésről”, a Somorján megtartott továbbképzésről (a szaknyelvről és a pályázati lehetőségekről), amelynek folytatása következik Kelet-Szlovákiában. Kitért arra is, hogy eléggé megnehezíti a kapcsolattartást a nagy távolság a kelet- és a nyugat-szlovákiai magyar könyvtárosok között. Komoly előrelépésnek nevezte azt a programot, amelyet a nyíregyháziak kezdeményeztek a kassaiaknál, sok kis települést is bevonva a 3 könyvtár – 300 könyv – 3000 olvasó elnevezésű programba, amely tulajdonképpen könyvcsomagok cseréjével kívánja javítani a bekapcsolódó intézmények szolgáltatását.

A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületét (RMKE) Tóth Wagner Ildikó képviselte, aki elmondta, hogy jelentős lépések történtek az állományfejlesztés területén, de még mindig túl kevés a magyar könyv. Színes és tartalmas továbbképzéseket tartottak olyan speciális területekről, mint a digitalizáció vagy a biblioterápia. Hiányolta viszont az ígért pályázatfigyelési segítséget, amely nem működött úgy, ahogy remélték. Az RMKE vándorgyűlése tavaly a változó olvasási szokásokról szólt. Most azt tervezik, hogy összeállítják a könyvtárosok jegyzékét. Beszámolt még arról is, hogy a Kovászna megyei könyvtár felvette Bod Péter nevét.

A Huntékát használó könyvtárak együttműködési formáit Lengyel Mónika mutatta be. Beszélt a szakmai közösségekről, a kistérségi társulásokról, a Hunkat elnevezésű virtuális katalógus projektről, amely lehetővé teszi a keresést a helyi adatbázisokban. A céljuk az, hogy a kistérségi társulások egy nagyteljesítményű szervert működtessenek, amely kiszolgálná a térség könyvtárait.

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) nevében Haraszti Katalin köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, és tájékoztatta őket a magyar könyvtárosok nemzetközi levelezőlistájának előkészületeiről.

Nemes Erzsébet, a Központi Statisztikai Hi­vatal (KSH) Könyvtár és Levéltár főigazgatója hozzászólásában a kötelespéldány-rendszer kapcsán emlékeztetett arra, hogy a KSH 1867-es alapítása óta jogosult egy teljes kötelespéldánysorra, aminek következtében az ország egyik legnagyobb és legteljesebb gyűjteményével rendelkezik, és ebből komoly informatikai fejlesztések után már szolgáltat is. Bővebb információk a www.konyvtar.ksh.hu oldalon olvashatók. Beszélt arról, hogy az MKE Olvasószolgálati Szekciója a határokon átnyúló együttműködés kovásza volt, és felvetette, hogy az IKSZ-ben alakuljon egy Kárpát-medencei tagozat, amelynek a határon kívüli könyvtárak is tagjai lehetnének.

Az előadások és hozzászólások sorát a marosvásárhelyi Fülöp Mária zárta, aki a vendéglátó Csemegi Károly Városi Könyvtár és Információs Központnak ajándékozta retrospektív Maros megyei helyismereti bibliográfiáját.

A program másnap a szegedi Somogyi-könyvtár és a zákányszéki községi könyvtár megláto­gatásával zárult. A megyei könyvtárban Szőkefalvi-Nagy Erzsébet igazgató kalauzolta a vendégeket, akik megcsodálhatták Somogyi Károly csodálatos gyűjteményét is. Zákányszéken hasznos ötleteket gyűjthettek arról, hogyan lehet vonzóbbá és izgalmasabbá tenni egy könyvtárhasználati órát. A könyvtárvezető, Paraginé Tóth Edina óravázlataiból mindenki csak tanulhatott.

A csongrádiak Horváth Varga Margit vezetésével ezúttal is megtettek mindent azért, hogy a vendégek a lehető legjobban érezzék magukat, s ezt a törekvésüket siker koronázta.

A Csemegi Károly Könyvtár és az Informatikai és Könyvtári Szövetség rendezvényét a Nemzeti Kulturális Alap és Csongrád Város Önkormányzata támogatta.

(fá)


AGRÁRKÖNYVTÁRI HÍRVILÁG

XIV. ÉVFOLYAM

2007. 2. SZÁM

Könyvtárosélet Csongrád megyében

A csongrádi könyvtárosok pezsgő szakmai életet élnek, élénken érdeklődnek egymás és az újdonságok iránt. Június 14-én a 35. könyvtárosnapra gyűlt össze több mint száz résztvevő Csongrádra, a Csemegi Károly Könyvtár és Információs Központba. A tömeg hömpölygött egyik teremből a másikba, és persze mindenki meg akarta nézni a vadonatúj pinceklubot.

1895 óta működik könyvtár Csongrádon. Az új épületet – amely a második világháború előtt dr. Buk Herman ügyvéd nagypolgári háza volt – 2001. október 26-án vették birtokba. Az ünnepélyes megnyitóval egy időben a könyvtár felvette a város szülöttének Csemegi Károly jogtudósnak a nevét. Az új épület hatalmas minőségi előrelépést jelentett, lehetőség nyílt zenei könyvtár, gyerekkönyvtár és -klub működtetésére, az udvaron szabadtéri színpad van, és idénre sikerült szponzorok segítségével rendbe hozni a pincét, amely így alkalmas otthon lett különböző klubfoglalkozásokhoz, többek között a színjátszó kör is itt tartja a próbáit.

A rövid felfrissülés után átsétáltunk a Polgármesteri Hivatalba, hogy annak impozáns dísztermében hallgassuk meg az előadókat. Fasorok szegélyezte utakon jártunk, árnyas parkon (több ilyen is van!) vágtunk át, szép szobrok, kutak, kedves régi házak mellett haladtunk el. A városháza dr. Piroska János polgármester tervei alapján készült 1935–37-ben, ő telepíttette a Fő utca gyönyörű fasorát is, akvarell kiállítását pedig délutáni városnéző sétánk során láttuk.

Lantos Györgyi és Máté István Megtalált Európa című szobra, amelynek eredetije Brüsszelben, az Európai Parlamentben áll

Bedő Tamás polgármester és országgyűlési képviselő a város kulturális életéről beszélt. A költségvetésből tartják fenn a könyvtárat, a Művelődési Központot, a Városi Galériát, a Dudás Sándor szobrászművész vezette művésztelepet és a Galli János Alapfokú Művészetoktatási Intézményt, amely a város zenei életének a fő utánpótlását adja. Innen nőtte ki magát a Csongrád Fúvószenekar, de van a városnak kórusa (Csongrádi Kamarakórus), táncegyüttese (Alföld Néptáncegyüttes), színjátszó csoportja (Csongrádi Színtársulat). Az irodalmi kör szerkesztésében jelenik meg kéthavonta a Föveny című irodalmi folyóirat, s még hosszan lehetne sorolni a művészeti köröket.

Horváth Varga Margit igazgató a könyvtárról beszélt, arról, ahogyan az új épületet lépésről-lépésre, négyzetméterről-négyzetméterre birtokba vették, belakták, kialakították. Hosszú volt az út 2001. októbere óta, de megérte a fáradságot. A könyvtár a TINLIB integrált könyvtári rendszert használja. A 95 ezer kötet 80%-a már kereshető az interneten keresztül is. Saját építésű adatbázisaik: Helyismereti, Sajtó, Dél-Alföldi Közhasznú Adatbázis, Irodalmi elemző katalógus. A Bokros városrészben levő fiókkönyvtárral együtt harminc számítógép működik hálózatba kötve. A vakok és gyengénlátók is bátran betérhetnek, mert az ő igényeiknek megfelelő gép is akad a harminc között. Hangos könyveket is kölcsönözhetnek, sőt még eszközt (kazettás magnót, hordozható CD lejátszót) is kapnak hozzá. A könyvtár „egyéb” szolgáltatásai közé tartozik, hogy laminálást, spirálozást, faxolást vállalnak, készítenek meghívókat, névjegyeket, és egy érdekesség: házi videofilmek, illetve bakelit lemezek átírására van lehetőség CD-re, DVD-re. Rendeznek óvodások hetét, a kistérség iskolásainak pedig rendhagyó könyvtári órákat, pl. évfordulókhoz kapcsolódóan, vagy ami a tankönyvekből kimaradt jellegű foglalkozásokat. Nyaranként szokott lenni olvasótábor, idén mesetáborba jöhetnek a kicsik, a könyvtár kertjében lesznek a foglalkozások, amíg a szülők dolgoznak. Különböző tanfolyamok szervezését is felvállalják, az internettel kapcsolatosak változatlanul népszerűek, de számítógép-használatot, szövegszerkesztést, táblázatkezelést is lehet tanulni, sőt volt már virágkötő tanfolyam is. A könyvtár jó kapcsolatot alakított ki a Csongrád TV-vel és a Csongrád Rádióval, így a környék lakói a médiából is értesülhetnek a különböző rendezvényekről, új szolgáltatásokról. Szorgalmasan és sikeresen pályáznak, szeretnek a különböző társintézményekkel együtt, közös pályázatokat benyújtani. Tíz év alatt 147 pályázatot dolgoztak ki, ezek közül 131 sikeres volt. Most a Közkincs programban – a kistérséggel közösen – digitalizálásra nyújtottak be pályázatot.

Szakinformációk az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központból és az internetről címmel e sorok írója mutatta be intézményét, és annak honlapját, hiszen Csongrád megyében is sokan élnek mezőgazdaságból, így az előadásban elhangzottak hozzájárulhatnak az olvasók szélesebb körű tájékoztatásához.

Olasz Sándor docens, a Tiszatáj főszerkesztője utolsóként kapott szót, témája a Kortárs magyar irodalom volt. Magával ragadó, sodró lendületű előadást hallgathattunk a ma élő és a közelmúlt íróiról, műveiről. Új fordulat van az irodalomban – mondta a tanár úr –, a posztmodern után ismét történeteket, gyakran önéletrajzi történeteket mesélnek el egy-egy regényben az írók. A lírában is változás tapasztalható, a költők kezdenek visszatérni a metaforikus költészethez. Szóba került a statisztika is, hogy mennyivel kevesebben és mennyivel kevesebbet olvasnak ma az emberek, és hogy versesköteteket még annál is kevesebben vesznek a kezükbe. Egy dunántúli könyvtár két éven keresztül felmérést készített arról, hogy a beszerzett új verseskötetek hány százalékát kölcsönzik ki az olvasók; az eredmény lesújtó: 2%. Végül az idei könyvhét tapasztalataival zárta mondandóját a főszerkesztő, hogy szavait idézzem: nagy robbanás nem volt. Két könyvet ajánlott elolvasásra, Oravecz Imre: Ondrok gödre és Jókai Anna: Godot megjött.

A rendezvény moderátora Oros Sándor, a szegedi Somogyi-könyvtár csoportvezetője volt.

Délután kellemes sétát tettünk ebben a kedves városban, kiállításokat, templomot, szép épületeket néztünk meg, még rögtönzött kis orgonakoncertet is kaptunk a Nagyboldogasszony templomban. Nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos a szőke Tisza partjára nem sikerült eljutnom, sem a művésztelepre, mert indult vissza a közvetlen járatú autóbusz, de sebaj, ide egyébként is vissza kell jönni.

Benczekovits Beatrix